A blokkoló zavarok a kommunikációs csatornán kívül található zavarok, amelyek meghaladják a vevő áramkörének kapacitását, ami a vevő normál jeleket feldolgozó képességének csökkenését okozhatja.
A spektrumszórás és a frekvenciacsúszó technológia használata előnyös a zajzavarra, de nem tudja javítani a vevő blokkolási szintjét. A szorosabb előtér szükségessége miatt inkább elzáródás következik be. A blokkolási szint a 6 dB-es érzékenység tömörítéséhez szükséges interferencia szint, amely a vevő pillanatnyi átlépési sávjának kívül helyezkedik el.
A civil fogadók általában a hangérzékelőket és a keverőket a hangerősség javítása érdekében egyszerűen szűrik az antennajeleket. Az energia megtakarítás szempontjából ezek a áramkörök nem használhatnak nagy teljesítményű eszközöket, mivel dinamikus tartományuk viszonylag kicsi. Általában csak -20 dBm-es zavaró jelzéseket kell szolgáltatniuk. Még ha a zavaró frekvencia és a fogadó frekvencia között is van egy kis eltérés, 6 dB-rel csökkentheti a fogadó érzékenységet. Ebben a pillanatban a -20 dBm a vevő blokkolási szintje. Ha a zavar tovább erősödik, a vevő egyáltalán nem kap hasznos jeleket. Ha a vevő elülső részén nincs megfelelő korlátozó áramkör, a nagyobb interferencia kiégheti.
Az ADC bitszáma általában csak 12 vagy 14 bit, ami korlátozza a dinamikus tartományt. A nagy sebességű frekvenciacsúszó rendszerek alkalmazása érdekében a középső frekvencia-szűrő sávát általában nagy, és a nem fogadó frekvenciák interferenciája is elérheti az ADC-t. A zavarás enyhe növekedése túlterhelheti az ADC-t, vagy ha az AGC-t arra használják, hogy megakadályozzák az ADC túlterhelését, a normál jel gyenge lesz, kevesebb mint 1 bit, amikor elérje az ADC-t
Például az AD9361 típusú átvevőchip alig bírja a -24 dBm-nél nagyobb interferenciát. Nem bonyolult -24 dBm-es hatást indítani a vevőre. Például 100 méter távolságot és 3 dB-es nyereséget veszünk figyelembe mind az adó-, mind a fogadó antennák esetében, a szükséges teljesítmény -24+32.45+68-20-6=50.45dBm ,100W 。
A beavatkozás blokkolása egyszerűsége és hatékonysága miatt jelenleg a leggyakrabban használt megtagadási módszer az "értelemszerű szolgálatok" számára, akiknek nem kell aggódniuk a más kommunikációs szolgáltatásokba való beavatkozásért való jogi felelősség miatt. A magas sugárzás miatt általában nem lehetséges a drón védelmi célból folyamatosan bekapcsolása, és csak akkor kell bekapcsolni a drónt, ha látják.
A jelen cikkben leírt irányító zavar egy célzott zavar, amelyet a zavarott jel pillanatnyi frekvenciáján és indítási idején alapulva alkalmaznak. Bár a szokásos drónoknak van jóváhagyott frekvenciátartományuk, néhány drón bármely frekvenciát használhat aggasztó tevékenységek elvégzéséhez. Ha minden interferencia szükséges, akkor a szükséges teljesítmény magas, a működési tartomány rövid, és a normál kommunikációra gyakorolt hatást nehéz megszüntetni. A szűksávú adatátvitel vagy a frekvenciaugrás jelei minden pillanatban rögzített frekvenciát kapnak, és ha csak ezeket a frekvenciákat célozzák, a zavaró erő nagyban megtakarítható. Az egyszerű közvetlen sorozatos terjedési spektrum esetében általában nem határozzák meg a célzó interferenciát
A következő ábrán látható egy tipikus irányító zavarás. A felderítővevő folyamatosan figyelemmel kíséri a lehetséges kommunikációs frekvenciasávokat, és adatokat küld a számítógépnek. Amikor a számítógép észleli a távirányítóból érkező jelet, azonnal tájékoztatja a zavaró adóst a zavarni kívánt paraméterekről, és így a zavaró adó elkezd továbbítani. A műszerek és a készülékek, amelyek a következők szerint készülnek: Ha a távirányító jel továbbra is fennáll, vagy a frekvencia változik, az új paramétereket értesíteni kell az adószolgáltatót, és a zavarást újraindítani kell. Ha a távirányító jel eltűnik, ne zavarjon. A vevő és a jeladó elkülönítése lehetővé teszi a felderítést és a zavarást.
Az ilyen típusú interferencia előnye, hogy nem bocsát ki interferenciát jel nélkül, és a interferencia szintje nagyon alacsony, így rendkívül környezetbarát. Ha a távirányító jel nem széles spektrumú, általában elegendő, hogy a fogadási szint egyenlő legyen vagy kissé magasabb legyen. Ha a tág spektrumú jel, az alacsony tág spektrum-növekedés miatt általában csak 20 dB-en belül kell lennie. A teljesítménybeállítás a távirányító jel pillanatnyi sávszélességén alapulva határozható meg, és a sávszélesség szélességével megfelelően növelhető. A frekvenciától vagy sávszélességétől függetlenül felderítővevőkkel mérhető. Ha a technológia lehetővé teszi, a modulációs módszereket is meghatározható, és bizonyos jelek (például a védők közelében lévő WIFI jelek) észlelhetők.
A zavarok célzásának fő kihívása a válaszsebesség. Ha a ugrássebesség 1000 ugrás másodpercenként, akkor egy frekvenciapont tartózkodási ideje csak 1 ms. A zavarás felére alapozva csak 500 μs idő áll rendelkezésre felderítésre, elemzésre, ítéletre, parancsokra és adathordozó aktiválására. Ez a mutató most könnyen elérhető. Ha a jeltípusok egyedi azonosítása nem szükséges, és csak az FFT és a spektrális típusmegítélés történik, az egész folyamat néhány mikroszekundum alatt befejezhető. A jeladó azonban különleges tervezést igényel ahhoz, hogy ilyen gyorsan beállítható legyen és elegendő hatást érjen el. Szerencsére a távirányító ugrássebessége nem olyan gyors.
Ezenkívül figyelembe kell venni a felderítővevő védelmi helyzetét is. A drón magassága viszonylag magas, és lehetséges, hogy a drón távirányító jeleket kap, míg a földi felderítővevő nem kapja meg őket. Ebben a pillanatban szükséges emelni az antennát és növelni a nyereséget. De sok távirányító nélküli jel fogadásához is vezethet, különösen, ha a megerősített terület a város belsejében van. Ez nagy követelményeket támaszt a jelfelismerésre. Ha a távirányító a közönséges városi jeleket szimulálja, például a WIFI-jeleket, vagy a WIFI technológiát használja, akkor a nehézség viszonylag magas.
Az egész felszerelés viszonylag drága. Ha a frekvenciacsúszó tartományt tovább bővítik, vagy más UWB technológiákat alkalmaznak, a felderítő és zavaró berendezések költsége tovább nő
2024-08-15
2024-08-15
2024-08-15